vendéglő a világ végén

'96 Szentestéjén írtam ezt a kis versszerűséget. Sisters of Mercy szólt, 19 éves bekonyakozott tini voltam:

Egy nap (vasárnap éjjel)
Lelkem köpőcsészéjében lubickoltam
és élveztem a mocskot
Megfürödtem a gennyben
és felvérteztem magam
Jót húztam aljas kis bűneimből
és éreztem, eltölt az erő
Megmostam arcom a hazugságban
Kegyetlenségem elfedte szemem
Így hát hétfő reggel büdösen,
de bátran léptem a világba

Bassza meg, ebben a kurva melegben, nemhogy blogot írni, de még gondolkodni sem lehet!

Folydogál az Élet vize megszokott medrében, csak éppen próbál új eret vágni magának mostanság másfelé is. Nomeg a dögmeleg is apasztgatná szépen langymeleg posvánnyá, de azt azért a záporszerűen zajló események nem nagyon hagyják. Istenem, micsoda gyönyörű, költői megszemélyesítés :")

Azért, hogy ne legyek ennyire elvont:

Hétvége:

Voltunk R-GO koncerten szombaton a Lizsében. Hogy őszinte legyek, nem vártam se hideget, se meleget ettől az eseménytől, csak nekivágtunk családostól csikidámolni, nomeg az Eszter-napot ekkora sztárok előtt ünnepelni. Már az Sz. Róbert, előadóművészre való várakozás kikezdte kissé az idegeinket, mert majd egy órát csúszott az egész produkció: nem nagyon sikerült beállnia a ródoknak (vagy ha igen, akkor nem hangosításilag). 

De szép számmal összegyűltünk (hja, ingyé vót), és aztán Robi is berobbant végre lángoló fáklyával a kezében. (Én kicsit aggódtam, hogy lángrakap a szalmakalapja, de nem történt sajnos semmi ilyesmi.) Úgy nyomta a csikidámot, hogy öröm volt hallgatni, a színpadkép és az átkötések is zseniálisak voltak - hiába, nem ma kezdték. Mindeközben az utóbbi idők legfinomabb boroskóláját kortyoltuk (á'la Varga pincészet), és kurva jó estét zártunk.

Rutinvizsga:

Mit ne mondjak, a rutinpályán eltöltött cirka 2 (kettő) óra nem tett túl magabiztossá, mondhatni nem éreztem úgy, hogy ennyi felkészülés után bármi vindízel féle akciót fogok produkálni a vizsgán - és így is lett: a vezetési stílusom Frank Drebin hadnagyéhoz volt fogható inkább.

Kedden 1-kor volt a megmérettetés, de már délre odamentünk vezetni egy kört, meg átvenni a műszakit. Az alatt az egy kör alatt többször fulladtam le, mint összesen az összes órán, és gondolatban már fizettem is be újra a vizsgadíjat. Oktatóm meg is jegyezte nevetgélve, hogy egy pöttyet nagyon remeg a kuplung, de nem tudtam vele mit tenni: rajta volt az önálló életet élő lábam.

Aztán amikor megjelent a vizsgabiztos teljesen összeomlottam: bajuszából és az egész megjelenéséből arra következettem, hogy ez bizony volt (vagy még aktív) katonatiszt, és ha valamit elbaszok a vizsgán, a hátsó ülésről rögtön tarkón lő az aktatyójából előkapott 9 mm-essel. Indulás előtt persze azért még sikerült valahogy elnyökögnöm a műszaki feladatokat, bízva abban, hogy a felénél többet nem hagytam ki...

A pályán fincsi kis dugó volt, hozzám hasonlóan riadt arcú mazsolák próbáltak megfelelni annak a a legelemibb követelménynek, hogy ne törjék darabokra az autókat és a szélvédőre nyomott arcukat. Az én lábam most már a gázon is annyira remegett, hogy a "csúsztatott kuplung" kifejezést nyugodtan ki is törölhettem a járművezetői szótáramból.

A gyorsító feladatnál (1-es, 2-es, 35 km/h, aztán satufék vonal előtt) csupán 2.5-szer fulladtam le, a végén valami iszonyatosan darabos, haldokló rinocéroszéhoz hasonló mozgással csak sikerült elindulnom, és egy hatalmas pofon erejével megállnom. Itt már elkönyveltem bukásomat, és a számomra roppant kellemetlen kivégzésemet. (Mondjuk a többi feladatot majdnem hibátlanul lenyomtam, még az Y-megfordulást is.)

Ezek után a halálraítéltek nyugalmával szépen a felfestett vonalakra keresztben megálltam, és üveges tekintettel kapaszkodtam a kormányba, miközben valahonnan távolból hallottam a v. biztos hangját: -"László, velünk van? Itt van? Hahó! Nem nincs itt velünk... MEGFELELT, itt írja alá." Nna, az az aláírás mindenkiére hasonlított csak a sajátomra nem, de ki nem szarta le: MEGCSINÁLTAM!

Mehettem vissza a melóhelyemre, ahol ezt a kis sikerélményemet rögtön el is törölte a sok benti fassság...

(Vigyázat! Jövő héten a városi utakon fogok gépjárművel felbukkanni! Wáhháháá!)

Meló, munka = halál:

Erről már csak a saját érdekemben sem írok túl sokat - túlzottan felbasznám az agyamat...

Attól függetlenül, hogy sokkal több a munkánk, mint az utóbbi években  bármikor, kedves TheBoss a válságra hivatkozva benyögte, hogy június egytől csak a hivatalosan bejelentett fizunk után kapunk szabira pénzt, táppénzre meg kb. lófaszt sem. Ez évi több mint 100E HUF kiesést jelent. Nem neki, nekem. Mindeközben a belünk kilóg, tegnap pl. egy háztetőn ragasztottunk óriásplakátot, mindenféle kibiztosítás nélkül, esőben és halálfélelemben a tériszonyom miatt (targoncával toltak fel a tetőre...).

Ma szabin voltam, és jött kollégától a telefon, hogy ma azt találta ki a drága jó ember, hogy ezentúl csak heti 4 napot fogunk dolgozni - ami havi 30-35E mínusz megint... Meg is érteném, és elfogadnám, ha egész nap kártyázgatnánk, de szinte még szarni sincs időnk, annyi a munka, és még fel is vett plusz egy embert stúdióvezetőnek... Az már szinte szót sem érdemel, hogy most vásároltak az asszonynak egy vadiúj Seatot, 4 milláért egy nyomtatót, 400E-ért vágógépet, a társa szintén egy vadiúj Seatot, ő maga pedig beiratkozott nagymotor tanfolyamra, amihez nyilván valami vasat is fog venni. Kurva jó, örülök neki, hogy ahhoz képest, hogy ennyire szarul megy, azért futja ilyenekre.

Annak meg depláne, hogy aláíratott velem, meg dekoros kolleginával új munkaszerződést, amiben kötelez rá, hogy le kell raknunk a jogsit. A 60%-át fizeti, a többit köhöghetjük ki mi, és még 6 hónapig fel sem mondhatunk, miután leraktuk. Szeretem az ilyen rendesen, kedves, jó főnököket...

Röviden és tömören: fasz kivan az egésszel...

De legalább a Fable-lel jól elszórakozom szabadidőmben, nomeg a könyvek is sokat segítenek, hiszen a kutyán kívül azok az ember legjobb barátai (persze a kutyán belül amúgy is elég sötét van az olvasáshoz XD).

Na, ez most tényleg csak egy pár sor lesz; vasárnap este kinek van már ereje többre?

A sikeres KRESZ-vizsga után végre a volán mögé kerültem, remek érzés vezetni, bár megközelítőleg sem olyan egyszerű, mint itthon a gép előtt nídforszpídezni.

Az első alkalommal csak elméletet vettünk (hol a kuplung, hol a biztosíték, hogy kell a gyerek nyakára tekerni a biztövet, stb), de aztán másodjára se szó, se beszéd, kint találtam magam a forgalomban, úgyhogy még azt sem mondhatom; nyugodjatok meg, nem fogok elütni senkit a rutinvizsga előtt :P 

Először csak egy szép nyugis környékre vitt el Budafokon oktatóm, hogy ott majd megtanulok elindulni, kanyarodni, váltani, stb. Ezt így is csináltuk: először csak kormányoztam, ő nyomott minden pedált, aztán én nyomtam az alsó hogyishívjákokat, végül már én váltottam, és csak egyszer ugrott félre pár úttesten sertepertélő bugris gyalogos.

Aztán az órájára nézett Pistabá, eszébe jutott, hogy be kell ugrania a suliba, úgyhogy ha már úgyis én ültem remegő lábakkal a volán mögött, akkor már el is vittem - rögtön a mély vízben. És még élünk! :)

Ezután jött pár kurva kemény munkanap (mint majd' mindig), és tegnap végre már a rutinpályát is láttam, sőt, még a feladatokat is végrehajtottam több kevesebb sikerrel. Talán ha bő egy órát tekergettem ott a kormányt, amikor is ismét nekivágtunk a szitinek, hogy felszedjük a következő mazsolát az FMH-nál (nem, nem az FHM-nél).

Az biztos, hogy sokkal nagyobb élmény a városban hajtani, mint a rutinpályán tekeregni, de ennyi gyakorlással hogy a rosebben lesz meg a vizsgám, azt nemtom... Persze úgy, hogy ügyes vagyok, és remélem ez elég is lesz.

Talán a héten lesz időm kicsit hajtani A CÉGautót lent a parkolóban. Ha összetöröm, életem végéig ingyen fogok dolgozni A CÉGnek, de legalább lesz hova nap mint nap eljárnom :)

Rövid és velős leszek ismét, akár egy törpe combcsontja, csak egy gyors helyzetjelentés megint (aminek a megírás persze órákig tart...)

No, hát ma volt a KRESZ vizsga, és hogy ne is csigázzam tovább senki érdeklődését, elárulom, hogy 75-ből 74 pontom lett, ahogy már 14 éve is. Készültem is rá eleget (mondjuk a könyvet, meg a jegyzeteket ki sem nyitottam, de a teszteket milliószor megcsináltam).

Ezután vissza a zatós skólába, és ott megbeszéltük a továbbiakat, választottunk kocsit. Toyota Yaris-szal akartam tekerni, de annak az oktatója csak 4-ig dolgozik (sőt, kb az összes...), így maradt a Nissan Almera és az Opel-sosemkopel-Corsa, mivel mi meg minimum 5-ig toljuk.

Akkor már ha ezek, akkor legyen a dízel, mégiscsak jobb az, nomeg az oktatója is éppen ott lébecolt, úgyhogy jelentkeztem is nála. Be is írt szombat reggel 8-ra Budaörsön vezetgetni... Állítólag guvadtak ki a szemeim, mikor láttam, hogy kaparja befele...

Remélhetőleg nem megint olyan béna barmot fogok ki, mint a régi oktatóm, mert akkor otthagyom a faszba, az biztos.

Hazafelé jutalmul megvettem magamnak a Fable-t, meg a Punisher-t, mert megérdemlem :)

Aztán itthon kibontottam a tavaly július óta őrizgetett, a kölni csokimúzeumban vásárolt csokis sörömet, és készültem az ízorgiára. Háááát... talán még finom is lenne, ha az erőteljes penészíz nem vágna folyton gyomorszájon ivás közben. Megszívtam.

Holnap meg irány a Balcsi, csak sajnos nem benne, hanem a melóban fogunk fürdeni; Füreden fogunk standot dekorálni. Ismét. De legalább addig sem kell bent lennünk.

Na most aztán tényleg csak gyorsposzt, mert túl fáradt vagyok az irkáláshoz - bár a VNV Nation pörget, meg a fél liter energia ital, amit délután benyakaltam :)

Az előző két hét eléggé zombulósan telt: a válságnak hála, iszonyat pörgés van nálunk minden nap, köbö 2 napi meló jut minden napra, de persze nem panaszkodhatom, boldog lehetek, hogy valahogy megvan a kenyérre való. De az eléggé fura, hogy ha ekkora gebasz van, miért jönnek csőstől a megrendelők reklámoztatni...

Szóval a pörgősség még csak hagyján, de utána minden este 4 tanórát végigcsücsültünk kolleginával KRESZen - a testi halál után jött még az agyi, úgyhogy full kész lettem minden estére, mire hazaestem. Azért persze jó is volt valahol újra az iskolapadot koptatni, de napközben jobban esett volna valamennyivel. Haszna mindenesetre volt: nagyon jól oktattak, a tankönyvbe bele sem néztem még, mégis 10-ből 9-szer átmegyek a gyakorló teszteken :) 

(Hijnye, de jó még mindig a VNV :)

Csak az igazin is így legyen majd, május 4-én 14.50.-kor, drukkoljatok! Aztán sikeres vizsga után irány a rutinpálya - ismét. :)

Imádom a VNV Nation-t! :)

Most sem fogok sokat irkálni, de azért egy rövid helyzetjelentést össszedobok így szombat este.

Nemrég értünk haza a vesztendből, még az utolsó pillanatban megejtettük a húsvéti bevásárlást, úgyhogy holnap csirke, rizsa, meg sali lesz a menü. De persze ez nem is érdemel ennél több karaktert, hanem ami előtte volt! :)

Múlt héten jött az ötlet, hogy Húsvét alkalmából csorogjunk le Szentendrére, aztán ha már csorgás, akkor már legyen hajóval (nem is drága, egy főre 1500 pénz). 

Ezt ma igyekeztünk is megvalósítani, csak sajnos HÉVvel kellett mennünk, mert a reggel valóságos tömeg volt a hajóállomáson, és a 10.30-kor induló hajóra még 25-kor sem tudtunk jegyet venni, meg amúgy is tömve volt. De még délelőtt így is megérkeztünk a Dunakanyarba.

Legelső volt, hogy rászabadultunk egy antikváriumra és megszedtük magunkat 50%-os könyvekkel (nekem a köviket sikerült beújítanom: Morgan: Törött angyalok; Christopher Moore: A leghülyébb angyal; Isamu Fukui: Truancy. Kezd összedőlni a könyvespolcom, de pár napig megint lesz mit olvasnom :)

Ezután a következett a városban gyönyörködés, ahogy azt illik. Mert hát szép város szentendre, ezt mindenki tudja :) Közben persze feltérképeztük a lehetséges éttermeket, ahol elfogyasztjuk majd az ebédünket.

Egy mexikói hely mellett döntöttünk, és nem bántuk meg, az biztos. Palapa a hely neve, és zseniális ott minden (katt ide képekért, infoért). Kétszemélyes ízelítős tálat választottunk , ami simán elég 3 embernek is. ISTENI volt, ahogy az aperitifnek választott mézes meggy is. (Kép báj Estee:)

Utoljára ilyen finomat talán a Lancelotban ettem, a kiszolgálás is elsőrangú, kedvességből ötös volt a személyzet: a kiskölykök, ha okosan megették az ebédet, kindertoást kaptak és a betérő kutyus is kérés nélkül kapott vizet egy tálban.

Következett a dunaparti kapuccsínó és káfélatte, majd megpróbáltunk felutni a város tetejére, hogy rálássunk, de csak nem sikerült elég magasra kapaszkodni. Kárpótlásul jót sétáltunk egy ősi orosz temetőben, ahol az 1700-as évekből is találtunk sírokat. Nagyon durva volt, nomeg szép, csak ekkor már kezdtem fáradni és nyűgös lenni.

Elindultunk vissza az állomásra, de a Szamos Marcipán hazájában nem hagyhattuk ki a Szamos fagyit, így útközben elnyaltunk 3-3 gombóc jeges nyalánkságot. Valahol ettem már finomabbat is, de ez is nagyon ott volt.

Szóval ilyen kalandok után jutottunk el a bevásárlásig és a végkövetkeztetésig: kurva jó nap volt, meg még romantikus is - gasztronómiai élvezetekkel összekötve :) 

Egyébként Boldog Húsvétot mindenkinek és köszönet Jézusnak, akinek annyit kellett anno szívnia, hogy nekünk most háromnapos hétvégénk lehessen.

A nagy hír, hogy ma kolleganővel egyetemben beiratkoztam autóssuliba. Ismét. Merthogy 15 évvel ezelőtt már egyszer megpróbáltam az utak réme lenni, de akkor erre rájöttek, és 3x meghúztak a forgalmin. (Ce barátommal is a '94-es KRESZ tanfolyamon ismerkedtem meg.)

Minden év végén elhatároztam, mióta ezen a melóhelyemen vagyok, hogy kövi év januárjában lerakom már a jogsit, mert vezetni élvezet, és kellene is a melóhoz. Idén el is jutottam odáig, hogy átnyálaztam pár millió suli-oldalt, végül a 3 évvel ezelőtti elhatározásomnál maradtam, és a Táltosjogsit választottam. 2 percre sincs melóhelytől, olcsó is, stb. Már csak az volt hátra, hogy Főnök úrral egyeztessem, mennyit is akar fizetni belőle, hány évet írjak még alá ezért, stb. Csak hát elég nehéz ilyen beszélgetésre rászánni magam, de Sors megint megoldotta a problemát: The Boss a legnagyobb diliház közepén berontott, összeterelt minket és - próbálom idézni - a következőt mondta:
"Lehet, hogy most gecinek fogtok tartani, de nekem olyan dekoratőrökre van szükségem, akiknek van jogsija. 60%-át fizetem."
Erre én: "Nem vagy getzi, suli már kinézve, ennyi és ennyi, jövő héten megyek beiratkozni."

Ettől egy kicsit ledöbbent, de gyorsan lebeszéltük a dolgokat, fél évig csak úgy mondhatunk fel, ha visszafizetjük a ránkeső részt, de - remélhetőleg - ez a veszély nem fenyeget. 

Szóval ma szerződtünk a Táltossal, becsengettük az első részletet, jót beszélgettünk a tulajjal, és mellesleg ledolgoztunk 10 órát is. Halál, ami bent van mostanság... 

Viszont jogsibácsi mikor megtudta, hogy dekoratőrök vagyunk, rögtön dekoráltatni akarta az egész hóbelevancot, úgyhogy jó esetben vissza is nyerem tőle a jogsi árát :) Pokker, vazzeg.

A múlt hét még izgibb volt:

Csütörtökön elmentünk a Dürer Kertbe Combichrist és Aesthetic Perfection koncertre. Mondhatom, életem legjobb csütörtök estéje volt. Ez volt a 3. Combi koncertem, de már hónapokkal korábban be voltam sózva rá, ami aztán a színpad előtti extázisban csúcsosodott ki (másnap persze alig bírtam járni). Sikerült a zenekarral is haverkedni (érdekes, hogy pár sör után milyen jól beszélek angolul:), jó arcok nagyon, de szerencsére fél 3-kor ment a buszuk, így mi is "időben" haza tudtunk érni Esteevel.

Előtte szerdán még családilag jól megnéztük a Watchmen-t, ami szintén istencsászárság volt - csak kicsit bő lére eresztve.

Na, csá!

Nemrég csorogtunk haza moziból, megnéztük a Rózsaszín Párduc 2-t. Nem volt rossz, nem volt rossz, bár az első rész közelébe sem ért, még ha most John Cleeset, Jeremy Ironst és Andy Garciat is belerakták. De kellemesen megdobat a munkában erősen megcsappant endorfin szintemet, úgyhogy érdemes volt megnézni.

Ma is sikerült lehúzni 10 órát a 8.5-ből, tényleg nem értem, a válság alatt hogy van pénz ekkora reklámkampányokra... (Rosszmann, Phaktikehr, stb..) És én még előbb el is jöttem, hogy odaérjek a film elejére...

Tegnap megtudtam, hogy nem vállalunk autódekort ezentúl, csak méregdrágán, mert eddig mindig csak a szívás volt vele. Ma megtudtam, hogy 30-án 55 kocsit kell matricáznunk, remélhetőleg egy nap alatt... Legyen kedve az embernek bemenni ilyen hírek után. Nem is részletezem tovább a többi benti fasságot, de lehet, hogy hamarosan pofánbaszok valakit. Na jó, ennyire drasztikus talán nem leszek, mégiscsak a nálam 4 fejjel alacsonyabb"főnöknőmről" van szó, de ma sokadszor közöltem vele, hogy ha úgy beszél velem, mint a kutyájával, akkor úgy is fogok vele viselkedni, úgyhogy talán takarékra teszi magát végre. (Aszonta, jaj, hát ezer felé kell figyelnie, azért ilyen. Pont leszarom. De legalább figyelne!)

Nyugszom lefele így 11 tájban, ugyanakkor pörgök is felfele, mert a szent, az isteni AND ONE(live at swedish music awards - 1999) szól és az mindig jól jön. Minden nap. Minden percben, örömben, bánatban :) IMÁDOOOM! :D

Érdemes megnézni Herr Steve Naghavi (ének) újévi köszöntőbeszédét :D

Minden nap eszembe jut, hogy kellene írni kicsit, de aztán győz a fáradtság, és már csak zombikat irtani marad estére energiám. Lehet, majd nem szalad el velem ló, és csak néhány bekezdésnyit pötyögök 1-2 naponta képek, linkek nélkül, és akkor pár perc alatt megvan egy bejegyzés. Meglátom.

Mert oké (nem, nem az), hogy válság van, de annyi munkánk van (meg túlórák), hogy alig győzzük, nagyobb a pörgés, mint Karácsonykor szokott. Úgy látszik, minden cég még a teljes összeomlás előtt akarja reklámra szórni a pénzét, vagy csak nem érinti őket a dolog. Mindeközben a családom nagy részét Szombathelyen elbocsátották, vagy csökkentett munkaidőben gályáztatják...

Ráadásul amellett, hogy sok a munkánk, még legtöbbször duplán is dolgozhatunk, mert annyi selejtes szar megy ki tőlünk, hogy kénytelenek vagyunk rengeteg dolgot újragyártani (nem a dekor-részleg a ludas, ahol én tevékenykedem, hanem rajtunk kívül majd mindenki, ráadásul a nyomtatók is özönvíz előtti fostalicskák, ideje volna költeni rájuk...). Az is rendesen kivesz az emberből, ha fél napot lóg a létrán 0 fokban, szélben, üzletet dekorálva... Áhhh, mindegy is, befogom a pofámat, örüljek, hogy van hol húznom az igát. (Csak már kicsit elegem van belőle valami gyökeresen mást kellene csinálni).

Sajnos már kicsit kezd halványulni a múlt hétvége emléke (azért még eléggé elevenen él bennem :), mikor is kiugrottunk Bécsbe Apoptygma Berzerk koncertre. Ahh, beh zseniális antipihenés volt az :) A koncert 10/10-es volt, szétugráltuk magunkat (még a zombiszerű osztrákokat is élővé varázsolták a srácok), aztán utána az afterpartyn szintén nem pihentünk: Thomas Rainer úgy látszik nem csak zenészként tolja jól, hanem DJ-ként is tökéletesen megállja a helyét. Hajjajj, de még mennyire, úgy keveri Madonnát és a Front 242-t valami repper csajokkal egy egyveleggé, hogy az valami zseniális. Jót mulattunk, az biztos :)

Azért az nem egyszerű, hogy Railjet-tel mentünk, 8E HUF-ért oda-vissza, a 2. osztály (economy) olyan volt, mint nálunk a komfort vonat anno, 80 LCD kijelző mutatta a sebességünket, útvonalunkat, ráadásul a jegy árában benne volt 4 napi bécsi tömegközlekedés is. 3 óra volt az út, és helyjegyet sem kellett rá váltanunk. Két hét múlva nézek haza Szombathelyre, ami közelebb van, az út mégis ugyanennyi, ráadásul a buszokra majd vehetem meg vagyonokért a jegyeket.

Mindegy is, jó lesz kicsit meglátogatni a szülővárost, augusztusban voltam ott utoljára... Csak most már nem a kocsmáké lesz a főszerep, hanem babáké, meg esküvői fotóké, nomeg a család végiglátogatásáé.

Még nem csomagolok, túl kell élni két hetet addig, de jó lesz kicsit hazaugrani végre :)

Úgy látom, bőven eljött az újabb havi adag ideje bejegyzés téren, nomeg a blogom is egy éves lett időközben (aztán szépen el is múlt:).

Tavaly már többször eljutottam odáig, hogy új procit veszek a gépembe, de kedves hozzáértő barátaim lehülyéztek, mondván, abba már minek, tök olcsón ki lehet hozni egy profi kis gépet nem sokkal több-ből, mint amibe egy új proci kerülne, és nem is biztos, hogy a csere segítene bármin is.

Mert az tény, hogy évekig jól szolgált a kis masina, de arra erősen ráment az idegrendszerem, hogy ha urambocsá egynél több programot akartam használni (esetleg emellett még a böngészőt is), akkor kábé a tetű és a lajhár sebességével működött szegény. A játékok beszagattak (hiába vettem bele tuti VGA karit), azt meg, hogy én fotosoppolni szeretnék még nehezebben viselte el (én meg betöltő csík nézegetését).

Szóval az elhatározás már november tájékán megszületett a nyugdíjazására, ekkor kezdődtek az ötletelések is. Halványan felsejlett, hogy a 4 magos processzor lesz az, ami tuti (nem így lett:).

Aszongyák a legszakibb szakik, hogy legalább 2 hónapot kell szánni egy új gép vásárlására, és én meg is tettem (addig is kuporgattam a kis pénzemet :). Aztán persze, ahogy kezdett körvonalazódni a gépkép, úgy lettem egyre bizonytalanabb, miből mit, a mennyiért meg szintén nem volt költői kérdés. A hol-ról már nem is beszélve...

Legnagyobb segítségemre ce (sosem fogom ezt a becenevet megszokni :P) barátom volt - bár elég sokat kellett noszogatni, hogy megossza velem a számítógépek terén szerzett tapasztalatait :D Mindenesetre azt már az elején sikerült leszögezni, hogy mi a lófasznak nekem 4 mag, az életben nem fogom kihasználni, és zabál mint állat, szóval elég lesz a 3 is, abból valami jobb fajta. 4 giga RAM sem fog kelleni, egyelőre elég a kettő, azt bármikor kalapálhatok bele, ha kell, az alaplap csak ASUS lehet, videokari meg valamelyik 9600GT modell. Ahhoz képest, hogy én át akartam tenni a régi videokarit, meg a vinyót... :)

Párszor levert a víz, mikor az egyes alkatrészek árát láttam, mert volt egy olyanról szó, hogy 80E HUF-ból már hiperszuper gépet össze lehet hozni. Lehet, hogy lehet, nekünk nem sikerült :) Úgy voltam vele, hogy ha ebből a cuccból 4000-rel drágábbat veszek, abból meg mondjuk 3000-rel, még sokkal jobb a lesz a PC-m. Így is lett. :)

Nagyon nem volt mindegy, hogy honnan is rendeljem meg a darabokat. Pörögtek az árösszehasonlító oldalak, a depo.hu, és álmatlan éjszakákon kergettem magam őrületbe a konfiguráció összeállításával különböző boltoknál. Mert ahol a proci volt olcsó, ott az alaplapot drágállottam, valahol csak rusnya házak leledzettek, valamelyik cégnek meg olyan weboldala volt, hogy az olcsósága ellenére inkább nem rendeltem volna tőlük...

Végül Gothpunk dobott mentőkötelet a cégek tengerében való fuldokolásom közben. Ő ajánlotta PCX-et, akik ugyan nem a legolcsóbban kínálták az összetevőket, de erősen benne voltak az alsó árkategóriás tűréshatáromban, mindemellett telefonon keresztül is nagyon segítőkészek voltak, és az is egy lényeges szempont volt, hogy ingyen pakolták össze a komplett konfigurációt, sőt ugyanennyiért is hozták ki :)

Az már ekkor teljesen egyértelmű volt, hogy mi lesz a gép szíve, agya és lelke, de ekkor jött a test problémája... Már 5-6000-ért is lehetett táppal együtt venni házat, de azok nem dobogtatták meg a szívemet. Aztán megláttam ezt az állatot, és már tudtam, hogy ő lesz akit hazaviszek. Jó, jó azért aludtam rá párat, mert kurva drága volt... De olyan szééép, és szuper a hűtése (3 ventilátor), tele van hőmérőkkel is, "hidraulikus" DVD ajtónyitóval, előlapi csatlakozókkal, szal tökély :)  

GMC BULLDOZER

Akkor a belevalók, nem utolsó sorban:

proci: AMD Phenom 8650 X3 dobozos               
alaplap: Asus M3N78-CM
vinyó: Samsung 500GB 16MB SATA2 3 év gar.
memória: Kingmax 2GB DDR2 800MHz
optikai meghajtó: Samsung SH-S202N RSMN Fekete Dobozos 2 év gar.
táp: Mode Com FEEL 400W 2 év gar.

És ha már ilyen gépet kalapáltunk össze, akkor - ahogy azt már rég tervbe vettem - , dukált hozzá egy a kvalitásának megfelelő monitor is, hogy lássam végre rendesen, amit csinálok. A 17"-os képernyőt minimum egy 19-esnek kellett követnie a sorban, és itt jöttek az újabb mizériák: most akkor mi legyen ezzel is? 

LG W2252TQ-PF

Vannak dolgok az ember életében, amikre nem túl büszke és a legszívesebben letagadna. Na, ez most nem erről fog szólni - és ha jobban belegondolok, az enyémben nincs is ilyesmi  ;D

Az ember fia sok mindent elkövet életében, csak hogy egy kis pénzhez jusson, van aki még dolgozni is hajlandó ezért, én is ebbe a kategóriába esem. Elmegyünk orvosnak, hentesnek, dekoratőrnek, implantátum-szobrásznak, uránbányásznak a napi betevőnkért. És persze akadnak olyan melók is, amiket inkább letagadunk, annyira megvetésreméltók.

Mégsem áradozhatunk becsülettel meggebedő barátainknak sörözgetés közben arról, hogy mekkora májer ügyvédek vagyunk, milyen horribilis bírságot szabtunk ki özv. Szatyvareknéra, vagy hogy hogyan vetkőztünk pucérra 40 kiéhezett, jól szituált 50-es nőnek Bondzsovi valamelyik nótájára.

Szóval mint említettem én sem vetemedtem ilyen pénzkereseti lehetőségre, de szó mi szó, azért akadt egy állás, amiről nem hencegtem el. Eddig.

Már szakközépben is sátánistának tartott, a festészet- és a rajztanárom, holott erről szó sem volt soha, bár egy kicsit azért közel jártak az igazsághoz. 

Mióta Lucifer letaszíttatott a Főnök mellől, azóta van szüksége lelkekre, hogy a Pokol intézményét fenntarthassa. Az, hogy a fejkvótát milyen módszerekkel biztosítja, az most mellékes, de az egyik ilyen a Lélek-boltok nyitása volt, amivel rendkívül sok melót, megkísértést megspórolt magának. Mindig akadtak szerencsétlenek, akiknek a pénz fontosabb volt a halhatatlan lelküknél. Ezért van az, hogy ezeken a helyeken a felvilági gazdaságtól eltérően a kifizetések hozták a hasznot - a lelkeket.

Mivel én még igényt tartok a magaméra, ezért én inkább a kasszában vállaltam munkát. Ennem kellett, na; a jutalékos rendszer jó volt, munkaruhát is kaptunk (igaz, a szarvak eléggé fájtak esős napokon és a szemem is folyton be volt gyulladva  kénkőtől, de azért megérte).

Az igaz, hogy nem sok időt töltöttem el itt, mert a kollégák elég morgósak voltak, de nem szégyellem ezt az időszakát az életemnek, még ha lélekkel kufárkodni nem is tűnik valami szép dolognak. A cég szórólapjára is én kerültem fel.
Íme:

Most már csak dekoratőrként tevékenykedem, de néha nosztalgiával emlékezem, az én kis jól fűtött irodámra :D

Hát akkor mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok itt is, mert illik, meg mert tényleg így gondolom. Ez nem vonatkozik azokra, akiket gonosz tettek tesznek boldoggá, ők dögöljenek meg az új évben :)

Nnna, mivel végre sikerült megnyitnom a fríblogot, és már amúgy is eltelt 1 hónap az előző bejegyzés óta, így címszavakban és nagyvonalakban vázolom a történéseket. (Biztos kimarad egy csomó minden, de sebaj.)

Szóval. Sikerült egész jól berendezkednünk, már csak nagy ritkán esünk hasra itt-ott felbukkanó dobozokban, de majd ezeket is elrendezzük, ha erőt gyűjtöttünk hozzá. Mindenesetre nyugodt szívvel vehetjük ajkainkra a "hóm, szvít hóm" kifejezést, mert szép kis otthont varázsoltunk a lakásból, és kellemes meleg is van hozzá :)

Pontosan a hónap közepén megtörtént az is, amire titkon azért számítottam: eltöltöttem 31 évet és a 32.-be léptem az Életnek nevezett projektben. Juhé. Valahogy egyáltalán nem sokkolt, észre sem vettem - biztosan így van ez már 30 fölött. Majd a 40-nél lehet, hogy sikoltozni fogok, és sírógörcsöt kapni, de egyelőre jól érzem most magam.

A történelmi pillanatot itthon ünnepeltük a legszűkebb családi körben (papa-mama-gyermek-torta), aztán Esztivel (és még vagy száz másik emberrel) elmentünk Dumaszínházolni. Svédasztalos vacsi mellett lépett fel Kiss Ádám (alias nagydávid), Szupkay Viktor, nomeg Kőhalmi Zoltán.

Szupkay ugyanazokat mondja folyton szóról szóra (pont ma láttam egy sóderklub ismétlést, ott is megfigyeltem ezt), de a másik két állattól visítva röhögött mindenki, sikerült odáig jutnom, hogy folytak a könnyeim, és már fájt, hogy röhögök. Mindenképp nézzétek meg őket, ha tehetitek, élőben hatványozottabban durvák, mint a képernyőn :) Mindez a Repetasarokban történt, svédasztalos vacsival - amit elfelejtettek a végén kiszámlázni, úgyhogy ingyé' ettünk, csak az ital, meg a röhögés került pénzbe. (Meg a taxi haza, de egyszer van szülinapja az embernek).

Aztán hozzánk - családi okok miatt - már 20-án eljött a Dzsízász. Nekem aznap még évvégi Céges ebéd is volt a Trófeában, és megkaptuk a szokásos egyhíjánhúszezer forintos vásárlási utalványinkat is, a céges asztali naptárral egyetemben. Csuhé!

Hazafelé sikerült szerválnom egy kis fenyőfát is, amit sikeresen feldekoráltunk, és - wánder of wándersz - alá is tojta a kis Jézuska az ajikat. Legalább 15 könyvet kaptam, amiből 10 Dean R. Koontz (így már 20 dbra gyarapodott a gyűjteményem:). Van zsírúj electrolux porszívó, és Honfoglaló is most már itthon, de a nap a syma csarnokban tetőzött be. 

Kistök nagy Tanksapka fan, Eszti meg felfedezte, hogy pont aznap van koncert, így hát szerváltam jegyeket. Mondtuk Tökkernek, hogy egy szép karácsonyi hangversenyre megyünk, milyen szép ajándék is ez neki (nem volt túl lelkes:). Aztán a syma csarnok előtt már gyanús lehetett neki, hogy több tini picsarészeg, mint nem, belépve még meg is jegyezte, hogy itt valamikor Tankcsapda lesz. Az volt ám az öröm, amikor megtudta, hogy nem Kalákára hoztuk, hanem a kedvenceire csápolhat :) Méghozzá az első sorból, simán odafértünk, király helyünk volt. Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára Tankcsapdán, de ott szembesültem vele, hogy először 15 éve, amikor Töki még gondolatban sem létezett :) Egyszerűen kurva jól csinálták Lukácsék, teljesen visszarepítettek tinikoromba, akkor is ugyanígy nyomták :) Lehet fikázni őket, de főleg színpadon nagyon jók, Luki igazi frontember.

Azóta nem is nagyon történt más, nagyságrendileg csak a henyélés van némi főzéssel megspékelve, pedig volna mit tenni - de majd a jövő héten. Azért mondjuk elég gáz délben kelni, mert kinyitod a szemed, és a nap fele már el is repült... És már csak 8 nap szabi van hátra...

Közben az elhatározás is megszületett bennem: a gépemnek mennie kell, egy jobbra és 6-szor gyorsabbra fogom cserélni, csak legyen vége ennek a sok szabadságolásnak. 4 magos proci lesz benne, az már biztos - hihetetlen lesz úgy dolgozni fotosoppban, hogy ne kelljen két művelet közt a töltés-csíkot néznem :)

Na, valami ilyesmi volt a december, indítottam új blogot is (bár minek...), meg ajánlom a twittert mindenkinek: egyszerűbb 140 karakterben ellőni a mondanivalót, mint ennyit pötyögni feleslegesen :)

Huhh, hát túl vagyunk ezen is: megtörtént a lakáscsere, egy nap elég is volt, hogy kicseréljük a két kecó majd' teljes tartalmát (persze ehhez meg kellett még fizetni 4 székely atyafit, akik szerint tök természetes, hogy az egyórás ebédszünetüket is kifizessük - nem éppen olcsón...).

Most jelenleg dobozhalmok közt tudunk leheveredni este, a rossebb se tudja, hol van pl. villa, vagy bármi más, de szépen összerakogatjuk majd a lakást, aztán meg a gépeinket is végül, akkor majd tudok blogolni (is).

Addig meg talán bejelentkezem majd melóhelyről, mint most is :)